mindeközben időelőtt belefolytam az új munka rejtelmeibe, és részt kellett venni egy minirégiós értekezleten, ahol a főnök elmesélte, hogy érintette a válság a céget, vidéket, hogy állunk most, mik a szükséges lépések és melyik két kimenet lehetséges a cég következő két…

szóval még mindig az van, ha beteg vagyok, más alkalmazott meg ugye nincs, akkor is kell helyettesítés, hát szolgálatba állnak a tanácsadók. akik persze a hátuk közepére sem kívánják. pláne a megbízott irodavezető, akinek viszont pont dolga is lenne ez. de ahelyett, h itt ülne,…

ez az új lány, aki ma jött hozzám betanulni, nagyon kedves. télleg. mikor elment, nekem adta az almáját.

értem én, h az irodában minden a kollektíva tulajdona, mindenkié, tehát az enyém is, tehát haza is viszem. de a wcben a bries one touch illatosítóból a kis tartályt hazavinni már tényleg ciki. tányért és bödönt hazalopni is ciki, wcpapírt hazalopni is szánalmas. de egy…

ja igen, azt még elmondom neki: (eddig telefonos ügyfélszolgálaton dolgozott) szóval a munka ugyanolyan, ugyanazok az emberek, csak itt szagolhatja is őket.

hamarosan eljön a napja, hogy a kisutódomat úgymond be kell tanítani. namost, itt lesz egy teljes napot minnyá: egy napig magyarázzam az iroda viseletes dolgait, vagy egy napig olvastassam vele a blogot?

na mégeccer elmondom a félreértés elkerülése végett. ez itt nem tőzsde, ez hosszútávú befektetés, vagyis ha egyszer megkötöd és fizetsz 300ezret egy évre, akkor nem kínai részvényt vettél háromszázezerér, amit holnapután eladsz, hanem még 15 évig évente kínai részvényt…

itt van ez a maffiajáték is. amit nem is önszántamból kezdtem el. csodával határos módon sokadik szintre jutottam és egyes főnökökkel harcoltam. és mikor a csigalassú net kidobja végre az ablakot, h fight, és felsorolja, milyen pluszban igénybevehető előnyeim vannak,…

fénymásoljam már le, mert le kell fordítania románra, mondja, biztos terjeszkedik a cég románia felé. igen, szlovákia felé már nyitott és volt róla szó, h errefelé is. hát neki ezt most le kell fordítania - mondja az a nő, akinek a fordítását egyszer már megmutattam itt.…

ugyanaz a szatyor, ugyanaz a ruha, ugyanaz a szag. lehet, h tegnap óta bolyong a papa az illetőt keresve a környékbeli utcákon, hiszen emlékszik, h régen itt volt, és most visszatért, hátha mégis?

becsenget egy pingivinpatikás szatyor és pisiszagot lenget be magával. megszólal de azonnal elfullad a hangja az első szó végén és a következő k-nál megakad a lemez, mintha vki egyszerre fulladna és dadogna. keres vkit, és miközben magyarázni próbál az említett körülmények…

minden munkahelyről magával visz vmit az ember, jó és rossz emlékeket, barátságot, cserepes virágot, eltulajdonított kiskanalat. én most ittam bele véletlen egy herpeszes szájú poharába.

igazgatóasszonytól kérdeztem, ő a munkaügyishez küldött a felmondás részleteit megbeszélni. a munkaügyis meg aszondta, neki az igazgatóasszony aszondta, h intézi. na jó, nekem mindegy, de mégis hány napot kell még jönnöm, mikor van az utolsó és hány bent maradt szabadnapom van?…

két nyakkendős nyikhaj, az egyik nagyszájú, az irodavezetőt keresik, nincs, akkor nekem mondják, h az egyik étterembe keresnek vacsoravendéget maguknak, ma este elmegyek-e, mit szólok. azt hogy vicc, de nem jó, és valójában mért jöttetek. ó, ez egy nagyszerű ajánlat, itt ez a…

újfőnökúr felhív és arról beszél a telefonban, h mennyire várnak már engem annál a cégnél, és hogy milyen új feladatokat tudnak majd rám testálni, én pedig elgondolkodtam, vajh elkapkodtam-e az itteni felmondásom és megint bekajáltam egy mézesmadzagot, vagy ez csak amolyan…