Tisztítóban: - ezt a két kabátot és ezt a zakót szeretném kitisztíttatni. - Hát ez a zakó meg honnan jön, h így néz ki? Tiszta gyűrött! - Hát, nem válfán lógott azt hiszem... - Ebben benne kellett aludnia, ha így néz ki, te jó ég, hát hogy néz ez ki? Azt hiszi ezt ki fogom vasalni? És ez már ki van mosva? - Szerinted mért hoztam tisztítóba Bözse?

mér jó, ha a munkádat laptopon egy kávézóban üldögélve végzed?

- akkor következőnek beöltüzzünk szadomazonak? - hangozott el a szomszédos asztalnál a rövid lélekerősítő legurítása után...

Hitchcock barbija után egy aranyos fiút is találtam, tessék kislányom, ő Ken.

a mindennap pulzáló gyűlölethullám, mely a gyomrodból indul és a szádon át távozik, mindig először rajtam rezeg át, ha karikatúrával tudnék élni, rajzolnék két embert, és az egyiknek a haját szemből fújó viharként tépné a másik ordítása, közvetlen ezután hazamennék és a kádban felvágnám az ereim, hosszában, h biztosra menjek, hiszen életképtelen vagyok ezen a világon a többi haszontalan alak között és mindezek után rámnézel bociszemekkel és becézel. ide nekem egy etikettkönyvet, ilyen szituációs gyakorlat nem volt egyik iskolámban sem!

ezek a fránya sztereotípiák. elmentem beugrónak fellépni egy zenekarral. semmi nagy dolog, nem-zenészek korai próbálkozása inkább, főként hivatásos zenészek között, így történt, h csodálkozó arccal nézett vissza ránk smarci (na, ő zenész), h mi tényleg zenélni jöttünk, hozzám - az egy szem lányhoz - fordul és megkérdezi: és te? énekelni fogsz?

egy lelkes, valszeg minden programra eljáró, helyi lakos írt a pesti központnak egy levelet beszólok tárggyal. néhány főszerken és igazgatón keresztül eljutott hozzám a levél, h hát én vagyok itt helyben, magyarázzam már meg, mért is szid bennünket finom gúnnyal egy levélben a kedves úriember, amiért nem találta a helyi néptáncos fellépések programját a lapunkban, pedig benne kéne lenni (de megnyugtat, h hálisten szájhagyomány útján hallott róla, h lesz és nem maradt le). nos, nem igazán értem, h a pestiek helyett mért nem nekem írt, hiszen a lapban láthatja az elérhetőségemet és állítása szerint mindig olvassa. valamint az sem igazán értem, h milyen alapon von felelősségre, amiért egy adott prg-ról nincs hír az újságban - úristen, lehet, h nem kaptunk infót róla? vagy lehet, h lapzárta után? majd azzal a kérdéssel zárja levelét, h mi a különbség nyomtatott és online tartalom között. itt adtam fel.

valahogy úgy lehet ez a cégnél, h kvázi kafetéria a fesztiválokra szóló ingyen jegy. de ha nem megyek el, nem is vagyok olyan laza és jófej. de ha elmegyek, én mindenkinél tovább bírom a sörözést és akkor meg iszákos címkét kapok. és másnap a főnökékkel isszuk a kávét hazaindulás előtt, addigra ők pont kétszerannyit aludtak, mint én. ők nyertek. szar nekem, mi?

sörös kampánynál maradva. a megoldások emberei dolgoznak ennél a cégnél. az adott régió helyi csávói nem vállalták a hirtelen jött munka-kocsmatúrát, mert túl sok a dolguk egyébként is. persze ezzel a válasszal vártak pár napot. a határidős nap reggelén ezért felhívnak engem, hogy elvállalnám-e a munkát úgy, hogy elutazni abba a városba nem tudok, és ugye nem is ismerem a helyeket, de hívjam fel őket telefonon és kérdezzem meg, milyenek is ők és adnának-e fotót. képzeljétek már el azt a telefonbeszélgetést!

reklámkampány a sörös cégnek. választott néhány vendéglátó helyet, egy helyi ember elmegy, megkérdezi, amit kell, leírja, lefotózza és kész az ajánlócska az adott sört csapoló helyről, mellyel a sörcég ajnározza magát egy újságban. rendben is van, bár mennyi ész kell hozzá, hogy ilyenkor a talponálló panelkocsmákat válasszák ki a trendi helyek helyett? vagy ez afféle pozícionálás?

céges bulin iszol. ez azér kell, mer így könnyebb elviselni a trópusi meleget a vipsátorban, a körülötted ugráló műmellek sokaságát a házibuliban, ahova véletlen keveredtél a kollégákkal, pedig feketepákószemélyesen karaokizik a teraszon, és könnyebben gördülsz túl a látványon, h a helyi diszkóban meztelen lányok lovagolnak djnáksiésbrunner lemezeire, miközben néhány kollégád lepuszizkodik velük és végre megszületik a döntés, h mégiscsak jobb lenne meginni egy kis sört a sörfesztivál egy félreeső szegletében, de eddigre már ott is csak a takarítószemélyzet vesz körül, úgyhogy búcsúzóul körbetaxizod a várost a kollégád elhagyott telefonjáért, majd 3 órányi szállodai alvás után elindulsz haza. na ehhez kell a védőital.

céges buli jó. inni kell. már ha jó, mer voltam én már persze nem ivós céges buliban is, ahova még a laposüveget se mertem bevinni. ide meg nem is kellett vinni. céges sör, céges csülök és céges koktél mellett beszéltünk céges dolgokról. csak megkérdeztem hát ennyi céges ingyen kajapia mellett, h vajon tényleg spórolásból nincs még mindig szerződésem. nincs? hangzott majdnem őszinte rácsodálkozással. nincs, béla. hiszen olvastad erről az e-maileket. ja igen, de aszittem, hogy... akkor elintézzük. rendben. 10 perccel később azér odafordul: amúgy milyen szerződésről beszélsz te most?

ha a cég vip teraszt épít és sokakat meghív egy adott sörfesztiválra azon okból, hogy egyben a saját (helyi) születésnapját ünnepelje, és történetesen én is a meghívottak közt vagyok, csak át kell utaznom a másik városba, akkor vajon illik-e majd a nagy közös sörözés közben megkérdezni, mennyivel kerül többe a vip vendégek fogyasztása, mint az én munkaviszonyom rendezése és a TB-m befizetése - szigorúan a cég stabilizálásánál maradva, mely semmi nemű fejlesztést nem engedhet most?

a legjobb mégis az volt, mikor egy cég ingyen kóstoltatott nálunk egy órán át, ezzel reklámozva magát, gondolták hatékony marketing ingyen bort osztani és szórólapot nyomni annak kezébe, aki él e csodás lehetőséggel. jöttek is a csodás lehetőségre mind, akik édes vörösbort keresnek, háromszor állnak sorba azért az ingyen egydeciért, kikunyerlják, h még a rosét is, visznek a barátjuknak is meg a hajláktalannak is. nem mondom, jól megfogták a potenciális vevőkört. no de, az ingyenbor egy órája után két órával jön egy nő két másikkal és mutogatva a szórólapot kérdezik, nagyon lekésték-e. hát nagyon. mire a nő: de kár, pedig még vendéget is hoztam.

egy ideje hívogat vmi behajtó cég, h a T-izének tartozom ezer éve sokezerrel. mondtam, h nem lehet, miután felmondtam a szerződést 1 éve, és ha maradt is volna 1 havi ki nem fizetett, az sem lehet akkora összeg, mint amivel ő ijesztget. de kitartóan hívogattak, miután rájöttek, h levelet hiába küldenek már hónapok óta, hiszen onnen elköltöztem, ami tényt egyébként még a T-izével is lefixáltam annak idején, és meghagytam a telefonszámom, h azon szóljanak, mikor jönnének a modemért. merhogy aszonták jönnek. nem jöttek. hanem átadtak egy behajtónak. aki minden héten felhív és minden héten megígérteti velem, h visszaszólok nekik telefonon, ha elintéztem és elküldöm nekik postán az igazolást, h nincs már tartozásom. én minden héten elmondom, h szerintem ezt intézzék el egymás között a T-izével, mer én már azzal túlteljesítem, h 1 évig ingyen megőriztem a modemjüket, amiért nekik kellett volna eljönni és most én húzok újra sorszámot, hogy bevihessem nekik. szóval várja csak a postást.

voltam ún. állásinterjún. nem győzték hangsúlyozni, milyen gyorsan akarnak dönetni az új ember felől. úgyhogy ma vagy holnap szólnak. eltelt a ma. aztán a holnap. ők ugyan nem írtak, de várt rám egy e-mail a frissdiplomástól azzal a tárggyal, h: Mért nem jeleznek vissza a munkaadók?