Hitchcock barbija után egy aranyos fiút is találtam, tessék kislányom, ő Ken.

a mindennap pulzáló gyűlölethullám, mely a gyomrodból indul és a szádon át távozik, mindig először rajtam rezeg át, ha karikatúrával tudnék élni, rajzolnék két embert, és az egyiknek a haját szemből fújó viharként tépné a másik ordítása, közvetlen ezután hazamennék…

ezek a fránya sztereotípiák. elmentem beugrónak fellépni egy zenekarral. semmi nagy dolog, nem-zenészek korai próbálkozása inkább, főként hivatásos zenészek között, így történt, h csodálkozó arccal nézett vissza ránk smarci (na, ő zenész), h mi tényleg zenélni jöttünk,…

egy lelkes, valszeg minden programra eljáró, helyi lakos írt a pesti központnak egy levelet beszólok tárggyal. néhány főszerken és igazgatón keresztül eljutott hozzám a levél, h hát én vagyok itt helyben, magyarázzam már meg, mért is szid bennünket finom gúnnyal egy levélben a…

valahogy úgy lehet ez a cégnél, h kvázi kafetéria a fesztiválokra szóló ingyen jegy. de ha nem megyek el, nem is vagyok olyan laza és jófej. de ha elmegyek, én mindenkinél tovább bírom a sörözést és akkor meg iszákos címkét kapok. és másnap a főnökékkel isszuk a kávét…