van egy nő. sokszor itt van az irodában, munkajellegű telefonjait is itt intézi, mert itt jobb mint otthon. vannak így egy páran, azok mind ide jönnek leegyeztetni a tárgyalásaikat, felkeresni vkit telefonon, én pedig zenehallgatás mellett is hallom a beszélgetések itteni felét. néha igazán szórakoztató. ez a nő mindig hangosan telefonál, őt már jól ismerem, miket szokott mondani, hogyan intonál, hogyan neveti, h áhhá-há-há. mer mindig alaphangon is hangos. aztán sokszor persze zavarják így egymást. ez a nő pedig (nyilván jelezve, h csak neki van joga itt hangosan telefonálni) ilyenkor csak elemeli a telefont az arcától és igazi felháborodással kiszól az egyiküknek:

- légyszíves Ili ne kiabálj már!

óvónéni vagyok és csendben figyelem, milyenek a kis óvodások és hogyan alalkítják sajátos kis hierarchiáikat. hiba lenne itt nevelő szándékkal beleszólni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.