a sztori elejét is összefoglalom: készítettem neki gyöngysort, abban aludt/fürdött, a nagy haja beletekeredett és visszahozta, h ez történt vele, mondtam, szedje hát le. majd másnap megint jött, h ő megpróbálta, de közben elvágta mintegy véletlenül. hát elvettem tőle, h újrafűzöm, hajak nélkül - nagyon kedves lány vagyok, de a személyes bosszúm akkor sem kerülheti el.

amellett, h jó sokáig tart a javítás, ma nemes egyszerűséggel nem szóltam neki, h az orrán ott a takony, a fogán meg ott a rúzs. így ment hát tárgyalni. ezen a látványon a gyöngysor nem javítana, csak súlyosbító körülmény volna, így természetesen nincs lelkifurdalásom, h még nincs kész a lánc.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.