kipróbáltam, milyen a munkahelyen kávézás közben a női kollégákkal kibeszélni a pasikat. belefolytam és jól el tudtam játszani, de közben azon gondolkozom, ki az, aki az így hallott tanácsokat komolyan veszi? az egyik a volt férje hibáiról kezdett el mesélni, a másik meg a lakótársáról, majd a harmadik minden átmenet nélkül közölte az egyikkel, h olyan jó a kisugárzása, hogyha ő pasi lenne, most megdugná, itt már kezdtem elveszíteni a fonalat, és persze mindig van vmi végső konklúzió, h a kapcsolatokkal így-úgy, bizony ám, mintha csak a sex és new york újságírójának összefoglaló bölcs, velős utolsó mondatait hallgatnám, amit az epizódok végén elénk tálal, mint: egyszer fent, egyszer lent; vkinek fáj, ha őszinték vele, és vkinek nehéz őszintének lenni; néha nem vesszük észre, pedig, blabla. namost. én valójában egy szépségszalonban dolgozom?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.