együtt autóztunk ki pénzért az ügyfélhez és közben próbáltunk megbeszélni ezt-azt, az ő orvosos, infarktusos ügyein már túl voltunk, jött a munka. és egyszer csak az arcomba csap a zárójelben elhelyezett mondat, h én hagytam őt egyedül, nem fordítva, mert én sosem voltam ott az irodában. (ő sem ám.) ezt a nyilvánvaló félreértést hogyan tisztázod egy olyan emberrel, aki épp túlélt egy infarktust, kímélni kell, vagyis nem ordíthatom la a haját és egyébként is mindig neki van igaza, tehát szélmalomharc az ellenkezőjét bizonygatni és különben is épp most kellett volna elkérnem a fizetésem tőle?! na jó, én hazamentem, ledobtam a táskám és toporzékoltam, majd nagytakarításba fogtam, de persze ez nem célravezető, mert mikor már minden sarok pókmentes, a probléma még akkor is ott van: most akkor hívjam fel, h van mit tisztázni és hozzon magával sok-sok pénzt? és ha megint elrohan a szíve?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.