borfeszten kulturális sarok színpada és mögötte egy vászon amolyan háttérvetítésnek ideiglenesen felállítva. leleményes emberek persze lecsaptak a lehetőségre, h a sok bor között vmi érdekeset is nézhetnek délután a tér közepén: a focidöntőt fogjátok közvetíteni? azt barátom és sörösrekeszekből építünk mindjárt lelátót arra a kis füves részre, gyertek majd vissza a haverokkal.

(két jókedvű fickó jön) - na, mi azt a csúcsbort szeretnénk megkóstolni.

- van üvegpoharatok, vagy öntsem műanyagba?

- adjál nekünk üvegpoharat.

- srácok, vagy hoztok magatokkal, vagy vesztek, de mára már eladtuk az összeset, tehát szereznetek kéne vmelyik szomszéd standtól.

- ha nem adsz, akkor nem iszunk. pedig a múltkor is mennyit ittunk nálad, emlékszel?

- (persze, nyilván emlékszem) oké, sajnálom, akkor most nem isztok.

- akkor már nem is dugunk?

ha egyszer főséf, elhiszem, h a részegség magas fokán is érzi bor és bor között a különbséget. mer az a páva, az illllyen jó bor, gond nélkül csengette ki decijéért a majd kétezret. majd egy másik dimenzióban elindított mozdulattal ráöntötte a menyasszonya kabátjára vörös nedűt.

lapzárta. tartalmi rész rendben, ezt csináltam éjszakáig, kész. ez ilyen, na, nincs ezzel baj, pláne, h leeresztésképp bekocsmáztam kicsit, ahol összetalálkoztam a kollégával, akinek szintén készen kellene lennie addigra az ő részével, mire nekem. aszondja nekem éjjel 3 óra 12 perckor: jha, ma van lapzárta? akkor most össze kéne raknunk egy újságot?

adódott a lehetőség, h ingyen kapjunk egy napra sátrat a könyvhéten, csináljuk a bármit, amit jónak látunk ott. szólok a főnököknek, hogy ezt szereztem, töltsük meg vmi programmal, vagy bármivel, h reklámozzuk magunkat. a válasz nem bővölködött lelkesedésben, és nem is köszivel kezdődött, hanem: pénz nélkül meg tudjátok oldani?

hé, jó hír, megjavítva mindkét számítógép az irodában, tudunk nyomtatni!

szuper. bemegyek és annak látványa fogad, hogy az egyik gép árván a földön egy fiókos elem hóna alatt búsúlva, (ahol a seprű könyörög, hogy mozdítsam meg), a másik gép félig kilógva az asztal alól, minden irányból vezetékek csatlakoznak hozzá, mint egy intenzív megfigyelésre kötött betegnél, egy egér működik, az is 1 méter hosszú, így alig ér fel az asztal szintjéig, és rózsaszín, egy klaviatúra működik, még abból az időkből, mikor az ezernyi rácseppent kávét a vastag cigifüst kötötte rá a gombokra, szintén 1 méteres kábellel, és magáról életjelet adva megadóan halk búgással fogad a mindenki őse-nyomtató, mely csendben és lassú mozdulatokkal örül, hogy végre van mihez csatlakoznia egy kis információcsere esetére. fizetésemelést kérek.

kávézóban. bejön a vendég:

- szia, ne haragudj. lehet nálatok szivarozni?

- persze, lehet.

- köszi - majd elment.

több hónapnyi csendes sírdogálásom meghallgattatott! most már a kolléga sincs meggyőződve arról, milyen fontos kimászni a nehezen megközelíthető, patkányfészek-szagú, kukának és dohányzásra kijelölt helynek használt, hideg irodába, melyet azzal próbáltunk némileg barátságosabbá tenni, hogy vettünk egy vízforralót és gyümölcstea illatát párologtattuk, amíg vki ki nem jelentette ebédidőben, hogy húzzunk innen és vissza se néztünk.

az a lapszám, amiben az április 6-i események is benne vannak, március 25. óta ki van nyomtatva és ki van terjesztve kéthétnyi programokkal. holott ezt tudnia kéne, most ez ír, április 2-án, hogy az április 6-án lévő megnyitót jelentessem meg a lapban. mégis mire gondoltál? egyenként írjam bele a megyében még fellelhető újságokba, h kiegészítés?

ilyen-olyan klub programjait viszem fel a rendszerbe. furcsa nevű, eddig nem hallott, egyetem betűjelével kezdődő együttes neve, mellé írva: koncert. és dátum. ennyi. mivel ebből nem sok minden derül ki, írok a szervező csajnak, hogy kik ezek. válasz: szia, ők egy zenekar. üdv.

helyi dj. van dj neve is. rémötletes. havonta 2x ő lovagol a lemezeken az egyik helyi klubban. abban a klubban, ami annyira menő, h megengedheti magának, h program és reklámanyag leadásával az utolsó utáni pillanatban se legyen kész. mer menő. így a dj is, nyilván. telefonál de nem nekem, hanem az elődömnek, h vmi rosszul jelent meg a lapban a programoknál, mer minden ott van, csak az ő neve nem. télleg? és ebből mire következtetsz? a klubvezetőd kérdezted már?

úgy szokott lenni, h 9 helyett 11re érünk ki (ja nem ki, bocs, "az irodába nem kimegyünk, hanem be"), 1kor visszajövünk ebédelni, ahonnan 3kor megyünk vissza ismét, majd 16óra32perckor, mikor már minden lehetséges meccsre fogadott, egyszer csak bejelenti: "lejárt a munkaidő, mindjárt 5 óra!"

rászoktunk az irodára. bár büdös, nincs takarítónő, messze és a sártenger közepén van, csak ketten vagyunk ott, akik szórakoztathatják egymást és az sem megy mindig, mégis kimegyünk, mer ott van net és mer ott nem kell parkolást fizetni. oké. én elfoglalom magam a szerkesztendő dolgokkal és némi játékkal a neten, ő sales-esként ki tudja mit mókol a gépen, gondolhatnám akár azt is, hogy az elmúlt évek ügyfeleit rendezgeti táblázatokba költés szerint rangsorolva, merhogy nem dolgozik és új üzletet nem hoz be, az tény. egymás monitorjába csak akkor látunk bele, ha megszakítva ezt a folytonosságot az ablakhoz sétálok pl. és azonnal kiderül, h a sportfogadás bugyraiba burkolózva az a nap kérdése, hogy mivel nyerünk 1000 eurót, ha a manchesterre tippelünk a meccs 42. percében, vagy ha a másikra. a kérdésem az volna: nekem a jó tipp után jár a jutalék?

ismerős édesanyja nem ment haza egy ideje, persze ő meg van ijedve, telefon a barátoknak, kapcsolatkeresés a helyi rádióhoz, tán be kéne mondatni. be. felhívom a helyi rádióst (a kiskirályt) és elmondom miről lenne szó, aszondja, persze, őt hívja fel és megbeszélik, de - kérdezi - tud normálisan beszélni az ismerősöd? nos. szerinted milyen ismerőseim vannak? feltételezed, hogy nem tudnak összefüggően beszélni és ez esetben ne adjam meg a számod? vagy csak ez a szeretncsétlen a betelefonálók tömegéből indul ki, mint munkahelyi ártalom? hogy' irígylem a munkáját!

reggel telefon egymásnak. na, meggyógyultál? nem, de már nem akarok itthon maradni. oké, most nekem is orvoshoz kell mennem kontrollra, majd utána jelentkezem és megbeszéljük, mi legyen. jó. hát addig ugye minek bemenni az irodába. ebéd után hív és az első mondat: na, akkor ma már ne dolgozzunk?