nézhetném otthon is a romantica vagy zone csatornák egymással összeköthető epizódjait, de eccerűen nem bírok innen elmenni. van egy fickó, akinek itt a volt nője, meg az a faszi, aki még közben majnem ráment, de bocsánatot kért, és a csaj jelenlegije, aki még mindig rá van menve: a fickó a majnem-ráment-fickóval együtt dolgozik, ami annyit tesz, h a csaj épp mosogat helyettük (csak most jöjjön munkaügyi ell), a fickó nézi, a másik kettő meg haverkodik egy asztalnál. már csak én zavarok a történet kifejletében, de nem hagy nyugodni a gondolat, ha most távozom, akkor ők hárman ezzel a csajjal azt csinálják, amit én otthon a csatornák kapcsolgatásakor kapok el?

drága délalföldiregionálisigazgatóúr! a mai egyenlegünk némi munka-móka-kacagás után a következő: javítottunk a munkakapcsolaton, melyen a hóhelyzet segített, mivel így rákényszerültünk, h közösen egy autóval jussunk el vhogyan az egyébként könnyen megközelíthető irodába - tehát már mindketten ott voltunk; vettünk vízforralót, hiszen ha legalább teázni lehet munka közben, az mindig javítja a hangulatot, de természetesen a legolcsóbb terméket választottuk és számlát sem kértünk róla; megbeszéltük, h van egy józsibácsi, aki ad létrát és akkor levesszük az évek füstjét magába szívó függönyt mosás céljából; a munka előrehaladása érdekében előrukkoltam néhány ötlettel, ami jónak bizonyult, ám még az időpontegyeztetésig sem jutottunk el, mivel közben kék halált halt az asztali pc, amit néhány rúgással próbáltunk újjáéleszteni, de sajnos már nem tudtuk megmenteni; ellenben a bicskával csavarhúzás közben levágtuk a biztosítékot, melynek a szomszéd irodában is örültek, és örömmel jegyezhetem meg, h kedves kollégám nem kapott még egy infarktust, így a mentőket nem, csak a tűzoltókat kellett hívni. holnap kipihennénk a nagy ijedtséget.

hát nem nézed a postaládát?

van postaláda? hol?

én nem tudom, de van, keressük meg. eufrozina nem mondta neked? ... na itt van. van kulcsod?

(köhöm)

oké, akkor befér a kezed innen felülről?

(be. csuklóig, de messze van még az alja.)

na, megoldódott a kérdés. ki tudod venni így is...

és azt mondtam, h lesz céges karácsonyi vacsi? el kell utazni odáig ugyan, kocsival, biztos nem vörös borral fogom leöblíteni a dél-alföldi regionális igazgató úrral folytatott diskurzust arról, a modern szerkesztőség és a spórolás (mert a havertól vesszük) hogyan fér össze a "mutyik országában". illik épp egy olyan karácsonyi vacsorán hangosan rákérdezni, mért nem kapok fizetést és miújság a szeptemberi prémiumommal, miközben ingyen vacsoráztatnak a helyi pláza egy trendi éttermében?

azt említettem már, h pénzbehajtó is vagyok? tavalyi tartozásokat rendezek, vagy veszem rá az embereket, miután az ügyvédi fenyegetőzés sem hatott, h ugyan fizesssék már ki, pedig azt sem tudom, miről van szó, hiszen tavaly ilyenkor még csak azon izgultam a kis brókereim között, h vajon ki tudom-e venni a szabadságom a két ünnep között. most meg pénzt szedek össze. aztán megvilágosodtam, h akkor lesz fizetésem, ha ezeket behajtom, mert a kedves dél-alföldi regionális igazgató úr úgy oszt és szoroz, h ez a pénz már biztos nálunk van, akkor annyival kevesebbet küld. így felhív a kolléga, akinek már 1 hónapja jelentkeznie kellett volna a havi járandóságommal, h akkor végülis mennyi pénz van nálam és akkor ugye a múlt hónap végülis rendben van, sőt a mostaniból is csak kevesebbet kell adnia. mondhatjuk így is.

ha pedig már végképp unatkozol és még a borokat sem szereted, még mindig elmehetsz könyvtárba. a könyvtár ugyanis az a hely, ahol nem is kell könyvet olvasni, vagy kölcsönözni, de bármikor belefuthatsz olyan előadásba, ami a holtszezon a krematóriumban címet viseli magán. ez önmagában is annyira furcsa téma, h szinte már érdekel, és mindez egy könyvtárban...

sokat beszélünk itt kérem az olasz borokról és a bajról, amit okoz és a borászokról, akik fel vannak háborodva nagyon, pedig kicsit nem figyelünk oda és már meg is van a módszer, h a kocsmai metóduson kívül hogyan épüljön be a társadalom mindennapjaiba a lőré:

"világjáró borász dél-amerikáról, franciaországról beszél, borbemutató balatoni borokkal, brazil zenékkel párosítva, előadó: lakatos úr, videó és cd játszás"

ez a kedves program segít mindent megérteni és rögvest megszeretjük a bizonytalan külföldi borokat, pláne, ha egy ismert borász beszél róluk és még dél-amerikáról is, miközben videóra és brazil zenére mulathatunk. ez a multikulti.

kedves délalfoldi regionális igazgató úr. való igaz, h nem vagyok túl sokat az irodában, pedig rajtam kívül más nincs, aki bent lehetne, kivéve a 2 havonta egyszer előforduló olyan ügyfeleket, akik nem tudnak semilyen telefonszámot, ezért kijönnek a világ végére felfedezősdit játszani, h vajon melyik épületegyüttesben találja majd a keresett irodát. azonban azzal a tiszteletteljes kéréssel fordulok a kedves délalföldi regionális igazgató úrhoz, h engedje meg, h ne abban az irodában fogadjam az esetleges ügyfeleket, én már előre tudom, h ezt az ügyfelek sem akarnák, tekintve h abban a helyiségben legalább 5 éve nem járt felmosórongy és törlőkendő, az ablak előtt lengedező függönyt már elkérték egy horrorfilm forgatásához díszletnek, és már az első pillantásra is feltűnik az embernek, hogy az irodába egyszer nagyon sok újságot bedobáltak, majd módszeresen rászórtak 3 zsáknyi tele porszívó zsákot, a falat pedig direkt füstszagú festékkel kenték le. a takarítónő lábujjhegyen és nagyívet járva kerüli el az irodának még az ajtaját is, maszkot visel, míg a közelében vesz levegőt és mikor az egyikőjüket megkérték, h tegyen már rendet, mert egy tornádó járt bent, elmenekült és azóta sem látták. így kérem a tisztelt főnökurat, hogy rendelje el a szóban forgó iroda végleges szanálását. köszönettel: az új munkatárs, aki egyáltalán nem haragszik, h késik a fizetése.

kedves németh eufrozina! a rendszer úgy működik, h belépsz a bankba és rögtön húzol egy sorszámot, amikor te következel, azt jelzik 3 helyen is, odasétálsz a megfelelő asztalhoz, kedvesen jónapottal köszöntök egymásnak, két szék is ott van, tehát elférsz a nagy kabáttal/táskával is, és azt mondod az ügyintézőnek, szeretnéd, ha ezután az infosms-eket, amit pénzfelvétel, vagy ebankba belépés után küld a bank, ezután nem a céges, ilyen és ilyen számú telefonra küldené, mert az már nem a te telefonod, és lehet, h a másik ember, aki reggel fél8kor és este 11kor is ilyen sms-eket kap, nem akarja ezeket gyűjteni a bejövőben. meg tudod csinálni.

együtt autóztunk ki pénzért az ügyfélhez és közben próbáltunk megbeszélni ezt-azt, az ő orvosos, infarktusos ügyein már túl voltunk, jött a munka. és egyszer csak az arcomba csap a zárójelben elhelyezett mondat, h én hagytam őt egyedül, nem fordítva, mert én sosem voltam ott az irodában. (ő sem ám.) ezt a nyilvánvaló félreértést hogyan tisztázod egy olyan emberrel, aki épp túlélt egy infarktust, kímélni kell, vagyis nem ordíthatom la a haját és egyébként is mindig neki van igaza, tehát szélmalomharc az ellenkezőjét bizonygatni és különben is épp most kellett volna elkérnem a fizetésem tőle?! na jó, én hazamentem, ledobtam a táskám és toporzékoltam, majd nagytakarításba fogtam, de persze ez nem célravezető, mert mikor már minden sarok pókmentes, a probléma még akkor is ott van: most akkor hívjam fel, h van mit tisztázni és hozzon magával sok-sok pénzt? és ha megint elrohan a szíve?

az rendben van, h én tartom a kapcsolatot az egyik sráccal az excégemből, jófej, elrötyögünk és mindig elmesél vmi pletykás dolgot, ami bántja az ő pici lelkét, h kicsesztek vele, mert hát még mindig én maradtam az egyetlen, akinek nyugodtan elmondhatja. hát mer olyan, mintha a falnak beszélne, én végig hallgatom, mint a reklámot a tévében, mikor muszáj, mert abban a 10-25 perces intermezzoban nem állok neki sem teregetni, sem zsíros kenyeret kenni, így hát ömlik be a hazai marketing kultúra a fejembe, meg az ő sztorijai egész a következő témaváltásig. de mért kell nekem arról tudnom, h ez az én kis srácom hány gyerekes anyát vetkőztetett punciig a képzésen a szállodában? vagy h melyik nős pacák dugja-e még a műfogsorost?

rendkívül magabiztosan mondja nekem a fickó (miközben elhadarnám, h mi mennyi, meg weblapon is megjelenik és őt pont az érdekli), ne mondjam neki, nyomdája volt, tisztában van vele, mit jelent a B5 és különben is a reklámból gazdagodott meg. tudom, mire értette, megnéztem a honlapját. az oldal alján 3 kis dobozkában villognak más cégérek.

bartelezünk egy nővel, segít, vannak üzleti partnerei, akik hirdetnék magukat nálunk, szorít az idő. beszélek vele, h az a legújabb tervünk, h nagy kedvezményeket fogunk adni végül úgyis, értsd: 75 helyett mondjuk 50. aszondja segít azzal, h továbbküldi a portfóliós levelemet a partnereinek és felhívja a figyelmüket. erre kiküld mindenkinek egy olyan levelet, amiben konkrét féláras akcióról beszél, persze mindenki erre hivatkozva azzal kezdi, h megkapta ő is, és akkor félárért kéri. kiküldte 2 nappal később azoknak is, akikkel én már korábban megegyeztem, erre azok is szóltak, h megkapták és akkor ugye nekik is jár a félár. na mit tesz ilyenkor az okos szélszes?

azt akarta a főnök, h szélszezzek is neki, és milyen hűdejó lesz, ha lesznek már saját ügyfeleim. persze húztam a szám, h maradok a szerknél, erre képes és majdnem belehal egy infarktusba, én meg a szélsz mélytengerében találom magam egy 5 nap múlva lapzártázó, évente megjelenő magazinnal. és nem bírok úszni. kihívás, mi.

elmegyek a nőhöz, mert úgy volt érdekli a lehetőség: hirdetni egy x magazinban. elmondom a mondandóm, féláron adom, tök jó, de ez most váratlan kiadás neki és passzolja, csak jövőre de olyan jó ilyen mosolygós, vidám emberrel találkozni, mint én. jha.