bejön jóskapista, nyilván én neveztem el így, mert egyébként be sem mutatkozott, csak strandpapucsban besétált olyan arckifejezéssel, mintha mindig is ebben az irodában dolgozott volna az apródjával együtt, aszondja nekem: heló, van parkoló cédulátok? a toll már megállt a kezemben és válaszolok: heló, nincs. és ugyanebben a pillanatban ki is fordul az ajtón és mondja az apródjának, akkor sétáljunk, ki vagyok ettől a szegedtől...

aztán visszajönnek, haladnak a belső részek felé és közben odakérdezi nekem: nem lenne egyszerűbb automatákat kirakni, olcsóbb, mint legyártani ezeket a műanyag (?mivan? - a szerk.) cetliket, nem? már leírhatatlan tekintettel nézek rá: megválaszoljam ezt a kérdést?

köszönte, nem kérte.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.