az rendben van, h én tartom a kapcsolatot az egyik sráccal az excégemből, jófej, elrötyögünk és mindig elmesél vmi pletykás dolgot, ami bántja az ő pici lelkét, h kicsesztek vele, mert hát még mindig én maradtam az egyetlen, akinek nyugodtan elmondhatja. hát mer olyan, mintha a falnak beszélne, én végig hallgatom, mint a reklámot a tévében, mikor muszáj, mert abban a 10-25 perces intermezzoban nem állok neki sem teregetni, sem zsíros kenyeret kenni, így hát ömlik be a hazai marketing kultúra a fejembe, meg az ő sztorijai egész a következő témaváltásig. de mért kell nekem arról tudnom, h ez az én kis srácom hány gyerekes anyát vetkőztetett punciig a képzésen a szállodában? vagy h melyik nős pacák dugja-e még a műfogsorost?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.