programokat rögzítek a rendszerbe, h a követkző programmagazinban, ahogy magát hívja az újság, benne legyen minden fontos információ és esemény. mi történne pl a világgal, ha nem értesülnének tőlünk arról a lényeges rendezvényről, melynek címe: "ŐSI, ÖSZTÖNÖS MAGYARPARASZTI ÖNGYÓGYÍTÁS ENERGIÁVAL, HOMEOPÁTIÁS ÖSSZEFÜGGÉSEI
Vendég: Érsek Kálmán üzemmérnök" na?

rendszergazdával beszélek telefonon, kérdi, most rendben működik-e a gép, amit felturbózott szipiszupi géppé. ja. de képzeld, megrendeltem az új laptopot, pár nap és az enyém! mire ő: (mondjuk ő nincs teljesen tisztában vele, mennyire nem akaródzik bejárni az irodába és miért) minek használsz laptopot? de persze ha gondolod, hozd el, felrakom rá a szükséges programokat meg a 2000-es wordot, meg ledúrom róla a linuxot... ekkor a telefonomon következőnek megnyomott gomb piros színű volt.

munka közben a laptopon pötyögve rádiót hallgatni jó. hallgatnám is, ahogy a helyi rádióban a fickóm épp a szexésnewyork nőkre gyakorolt rossz hatását ecseteli a másik műsorvezetővel, de nem hallom az itt sertepertélő takarítónő miatt, épp sápítozik, hogy megváltoztak az értékek és ez a mai világ... hopp, vagy mindketten épp ugyanazt a szelet fújják?

megbeszéltük, h mosmáraztán munka, nem otthon laptop, hanem bent az irodában keményen nyomjuk. ebéd után felhívom, h akkor ő mikor ér be az irodába. és aszondja, semmikor. nem tervezte már délután, h bemegy, félnapos szabadnapot vett ki. ja, csak nem szólt. na kérem, így kell munkát lepasszolni a kolléga nyakába.

megbeszélés a kollégával egy kávé mellett. ja, még mindig nincs szerződésed? na igen, tibi ilyen, minden feladat egy probléma, amit körbe kell járni információért és ha van már róla 3 excel tábla, akkor hoz döntést. (azér ez nem egy olyan döntés, h mit tegyünk az üzleti partnerrel, én már dolgozom a cégnek) - értsem úgy, h írjam le neki excel táblába, mi kell ahhoz, h munkaszerződés készüljön és akkor eldönti, h szól a megfelelő embernek, h készítse el? igen, csak várd meg, míg hazaér egyiptomból...

szeretett versíró palántánk, aki egyszer már megpróbálta versírásal kifizetni a fogyasztott borait, most versének felolvasásával próbált rábírni, h engedjük meg, h tiltott drogot is fogyasszon a legális drog mellett. sose nem jár szerencsével. és különben is furcsán mondja az r-t.

vodafone hív, ráérek-e, mondjuk igen. Köszönöm, akkor szeretném tájékoztatni új akciónkról, a lehetőségeiről, hogy mint régi ügyfelünknek, mit kínálunk, elmondhatom-e most, blabla? énekli bele a telefonba, mintha a kaláka zenésítette volna meg és ő most előadja, csak olyan rosszul, h kimittudot nem nyerne vele. elmondhatod, de csak ha nem úgy, mintha verset mondanál. erre meg sem lepődött, hanem előállt azzal, h már 8 éve ügyfelük vagyok, akciót kínál: újabb két év hűségnyilatkozat mellett 600 forintot engednek az előfizetésből. ja és ehhez új előfizetést kell vennem. nem kértem.

dolgozik már az új lány a régi helyemen. csak két e-mailt kaptam tőle. az egyikben kérdezte, hol van a többi boríték, mert a szekrényben nem találja. a másikban szólt, h mégis ott van. szerintem megtalálta egymást a munkahely és munkaerő.

na, reptéri dolgozó sem lennék. mindennap megmagyarázni a 8 óra alatt több ezer embernek, hogy azért kell levennie a csizmát is, mert abban rengeteg robbanóanyag elfér. vagy megmagyarázni napi többszáz ázsiainak, akik semilyen nyelven nem beszélnek, hogy azt a táskát nem viheti fel a gépre, mert túl nagy, fizetnie kell, és a válasz az rá, hogy huncsiangvenhojnhsziaping, nos, az angolok hidegvérét mindenkibe!

gány munka része, telefonon megkeresni és 1 mondatban elmondani a tutit, h hirdessen a magazinban. ő megmutatja, hogy szokta csinálni. jó. "... hölgyem, ha most ezzel azt mondja, h a szalonnak gondot okoz húszezer forint kifizetése, akkor ne is raboljuk tovább egymás idejét..." hm, ezzel kerestél régen havi félmillát?

elmondom, hogy néz ki egy munkanap ezen az "új"helyen. "na, akkor hánykor találkozzunk holnap?" 11kor az irodában? "megbeszéltük." én persze bemegyek még előtte, hát na, egy bürokrata irodában nevelkedtem az elmúlt másfél évben. ő bejön másfél óra késéssel és közli, h 1 óra múlva elmegy, mert együtt ebédel egy barátjával. néhány nappal később közli egy kérdésemre válaszul, hogy azért nem tudtam arról a határidőről, mert sosem vagyok az irodában. a tanulságot londonban vonnám le guinesst kortyolgatva. csá

ülök a vonaton, h eljussak a pesti irodába kilépni a cégtől és leadni a tel-t, kártyát, ilyenek. hivatalosan már nem is dolgozok ennek a cégnek, ezek meg hívogatnak: h lesz leltár és az mi és legyek már ott; h mondjam már meg, kit kell felhívni, ha..; h közöljék, volt kint a szerelő a faxgépre ránézni; h mennyire hiányzom onnan; és különben is ha kötetlen a munkaidőm az új helyen, akkor járjak már vissza ebbe az irodába napi 1-2 órára, szívességből. de nem akarok. de az ő kedvéért. azért pláne nem. és vegyem már fel a telefont, mikor ő hív, mer az fontos. persze.

most már ex-munkahely. mégse szakadtunk el. örökgondnok leszek én ott. engem hívnak, hogy mit csináljanak a faxgéppel, mert elakadt a papír és mit a flipcharttal, mert az aljáról hiányzik két csavar. persze van ember, akit felhívhatnak, h szerelő kéne, de az az ember jó munkaerő módjára nem szerelőt keresett, hanem azt tanácsolta, hívjanak fel engem, mert én tudom, melyik céget kell felhívni. ha tudom, h úgy is dolgozhatok ennél a cégnél, hogy ott sem vagyok, akkor mi a fenének húztam ilyen soákig? küldhették volna a fizetést, én meg néha elintézek ezt-azt az elanyátlanodott báránykáknak.

utolsó nap a munkahelyen, minden a forgatókönyv szerint, ahogy a cég előre megírta. pestről valaki lejön, átveszi, átnézi, átírja a jelszót, megnézi az irodát, ha már itt van felméri az igényeket, az új munkaerőnek előkészít, nekem virágot és csokit vesz, elbúcsúzik. a céges telefont (ami még nálam) meg már délután 6ra egyirányúsították. nincs tökölés. hát a légkondi szerelésre ugyan heteket kellett várni a nagy melegben, de hát a cég pénzén még egyszer ne hívjam már fel anyámat este, mikor délután 5kor végleg végeztem a munkával. van itt precízió, kérem.

középkorú, szemüveges, mindig cikkeket, de azt sokat fénymásoló hölgy (akit, ha képen mutatnák, falusi háziasszonynak gondolnék) aszondja: a fiam sajnálta a múltkor, h nem voltál itt, mikor jött, nem látta 'azt a kedves szép lányt'. nahát. (a fia is nagyobb darab, de visszafogott kedvesség ül ki az arcára, olyan "édesanya-jól-megnevelte-és-leszabályozta" típus, egyszer 1 szál rózsa lógott a kezében, míg türelmesen megvárta, hogy megszólítom, mit akar) mondja tovább a nő: őt szoktam beküldeni ide, ha faxolni kell, szokja a papírizációt, jogra jár.