egy munkahelyen tölött utolsó nap mindenhol úgy nézne ki, hogy késve érkezik a dolgozó és hamarabb is megy el, lazáskodik, pezsgőt bont, szalagokat akasztanak ki a munkatársak és az asztalokon ülve sztoriznak, a végén pedig fog egy papírdobozt és összepakolja a személyes cuccát, meg plusz néhány tollat, a kedvenc cserepes virágát a pult sarkáról, a főnökkel közös fotót visszarejti a már üres fiókba... ehhez képest én itt fogok vigyorogni a pestről lejövő felettessel, mert úgy érezte, az utolsó napomon ő is itt lesz. megkérdeztem, hogyhogy és kerekperec megmondta, h nem mondja meg. hm. majd visszajövök 17h után pezsgőt szétlocsolni.

most meg csokit hozott nekem az új betanuló lány. ő nem tudja, h nem engem kell lekenyerezni, vagy vmi más baj van?

no, ennél a cégnél nem jó betegnek lenni. az alap persze, h akkor is hívogatnak, nehogy aludj otthon lázálmodban, de az én esetem attól spec, h az irodavezető, akinek ilyenkor a helyzet magaslatán kellene lennie, a helyzet elkürélésén fáradozik, nehogy helyettesítenie kelljen, vagy helyettem beborítékolni a posta-anyagokat, mer hát nem tudja, mit hova. így képes felhívni azzal, h neki senki nem szólt (persze nem így volt és az a legszebb, h mindketten tudjuk ezt), és főnökösködő leteremtő hangon közli, h ez így nem lesz jó, ezt nem tehetem, neki el kell mennie, ő nem tudja megoldani a helyzetet (két telefonjába kerülne) és legyek szíves ne maradjak otthon, és most hívjam fel az igazgatót.

köszönjük, emese.

na ki emlékszik még a nyári klímás históriámra? mennyire nem akarták kifizetni a karbantartást. most közöltem a főnökékkel, h tüdőgyulladást okozó baktériumom van és akár a klímától is elkaphattam, könnyen lehet, h a miénkben már tenyészett néhány telep - ami azt illeti, szerintem egész metropolisz volt már az. így hát végül mégiscsak megijedtek, mer most országosan lefertőtleníttetik az irodák klímáit. mi ebből az egészből a tanulság? már a nyári sztorit is el lehetett volna intézni könnyen, ha akkor azt mondom, megbetegedtem tőle.

mindeközben időelőtt belefolytam az új munka rejtelmeibe, és részt kellett venni egy minirégiós értekezleten, ahol a főnök elmesélte, hogy érintette a válság a céget, vidéket, hogy állunk most, mik a szükséges lépések és melyik két kimenet lehetséges a cég következő két hónapos életében, megmarad-e. engem meg ugye épp most vettek fel. majd felém fordul és aszondja, sokat gondolkodtunk azon, h neked itt kell-e lenned ezen az értekezleten. sokat? azon is sokat gondolkodtatok, h nekem egyáltalán kell-e itt lennem - mármint a cégnél?

szóval még mindig az van, ha beteg vagyok, más alkalmazott meg ugye nincs, akkor is kell helyettesítés, hát szolgálatba állnak a tanácsadók. akik persze a hátuk közepére sem kívánják. pláne a megbízott irodavezető, akinek viszont pont dolga is lenne ez. de ahelyett, h itt ülne, vagy legalább megszervezné, h ki üljön itt, inkább felhív engem fél12kor, hogy közölje, h a délelőttre beosztott lány 10.40kor jött csak be. nekem a betegágyban erre az információra volt leginkább szükségem nyilván. ő nem ül ott, de spiclizik, h rendesen végzi-e a munkáját az, aki bevállalta a szívességet. és ez egy vezető. köszönjük emese

ez az új lány, aki ma jött hozzám betanulni, nagyon kedves. télleg. mikor elment, nekem adta az almáját.

értem én, h az irodában minden a kollektíva tulajdona, mindenkié, tehát az enyém is, tehát haza is viszem. de a wcben a bries one touch illatosítóból a kis tartályt hazavinni már tényleg ciki. tányért és bödönt hazalopni is ciki, wcpapírt hazalopni is szánalmas. de egy illatosítónak a betétjét...

ja igen, azt még elmondom neki: (eddig telefonos ügyfélszolgálaton dolgozott) szóval a munka ugyanolyan, ugyanazok az emberek, csak itt szagolhatja is őket.

hamarosan eljön a napja, hogy a kisutódomat úgymond be kell tanítani. namost, itt lesz egy teljes napot minnyá: egy napig magyarázzam az iroda viseletes dolgait, vagy egy napig olvastassam vele a blogot?

na mégeccer elmondom a félreértés elkerülése végett. ez itt nem tőzsde, ez hosszútávú befektetés, vagyis ha egyszer megkötöd és fizetsz 300ezret egy évre, akkor nem kínai részvényt vettél háromszázezerér, amit holnapután eladsz, hanem még 15 évig évente kínai részvényt veszel háromszázezerér. ezt alá is írtad. most bejössz és aszondod, neked van itt brókered XY és vettél kínai részvényt 500ezerér és most tudni akarod, mennyit ér, mer kérnéd vissza, akkor nagy szarban vagy öreg.

itt van ez a maffiajáték is. amit nem is önszántamból kezdtem el. csodával határos módon sokadik szintre jutottam és egyes főnökökkel harcoltam. és mikor a csigalassú net kidobja végre az ablakot, h fight, és felsorolja, milyen pluszban igénybevehető előnyeim vannak, elsősegélycsomag, meg fegyver, meg autó, akkor ki gondolná, h az autóval nem erősebb vagyok, hanem ha arra kattintok, akkor gyakorlatilag kocsiba pattanok és elmenekülök? ott hagyva sok energiát és egészséget és mehetek a kórházba. miféle logika ez? autó=menekülj? kérem vissza a pénzem, valamint jöjjön ide a fejlesztő!

fénymásoljam már le, mert le kell fordítania románra, mondja, biztos terjeszkedik a cég románia felé. igen, szlovákia felé már nyitott és volt róla szó, h errefelé is. hát neki ezt most le kell fordítania - mondja az a nő, akinek a fordítását egyszer már megmutattam itt. tanulságos volt akkor is. de kár, hogy elmegyek addigra, mire idehozná, h gépeljem be a fordítását, nem mintha értenék románul, de ő meg nem mintha tudna egész mondatokat fordítani. de szép is, ha a cég ilyennel vonul ki új területre!

ugyanaz a szatyor, ugyanaz a ruha, ugyanaz a szag. lehet, h tegnap óta bolyong a papa az illetőt keresve a környékbeli utcákon, hiszen emlékszik, h régen itt volt, és most visszatért, hátha mégis?

becsenget egy pingivinpatikás szatyor és pisiszagot lenget be magával. megszólal de azonnal elfullad a hangja az első szó végén és a következő k-nál megakad a lemez, mintha vki egyszerre fulladna és dadogna. keres vkit, és miközben magyarázni próbál az említett körülmények közepette, csípi a szemem a szag. vagy vizeletmintát visz a pingvines szatyorban, vagy a szatyor mellett a nadrágban engedi le. ezeken gondolkoztam, míg kinyögte, h neki semmiben nincs szerencséje, a múltkor is mikor pestre utazott munkára, előtte két perccel ment el a főnök. ezt mondták neki. nemtom, akkor is pingvinpatikás zacsival volt-e.