az irodatitkár az recepciós. ha a bejáratnál egy recepciós asztalnál ül és kollégákat + ügyfeleket is ő köszönt, akkor pláne, recepciós. mégha a szerződése szerint irodatitkár is. nincs mit kikérnem ezen. amikor pestről lejönnek a nálamnál nagyobb emberek, ők is úgy tekintenek az irodatitkárra, mint aki recepciós, hiszen feladatköre, h ott üljön annál az asztalnál. sőt. el nem hagyhatom azt az asztalt, hiszen akkor ki látja meg, h bejött vki, vagy ki veszi fel a hetente 2x csengő telefont. jaj, villámokat szórt a szeme, mikor majdnem kiléptem a recepciós asztal hatóköréből. nem is lehetek beteg és az is olyan macera, h szabadságra mennék, igenis üljek ott, olyan jó rám nézni különben is, meg a recepciós pultra úgy, h benne vagyok. de ha engem valójában iderajzoltak, elválaszthatatlan vagyok a pultomtól, akkor mit gondolnak, ki ül itt, mikor nekik főzöm le és szolgálom fel a legbelső kisirodácskában a kávét? vagy szólít a cifrafosás, vagy elküldenek kulcsot másolni, vagy mikor fény helyett ebéddel is táplálkozom?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.