vannak képtelenségek. mint például h a kínaiak gyártják a volvót, persze ezt már csak szájbiggyesztéssel regisztrálja az ember magában. vagy pl a sétálóutcán jimmy-hangon áriázó srác, aki azt hiszi, ő is utcazenész, mikor épp nem, akkor meg piros női tornadresszben fel-le sétál egy biciklit tologatva. na de ezen az ember elmosolyog, miközben elhalad az esemény mellett és "nagyazistenállakertje"-szerű megjegyzéseket tesz. vagy van, h az irodában idejön a munkatárs és akár-melyik-pillanatban-sírva-fakadhat hangon kéri, h faxoljam el újra, mert mi van, ha és nem érti, h leadja-e a papírt, vagy anélkül is történni fog vmi, amiről egyébként pontos fogalmai nem nagyon vannak és most mi lesz. és én nem értem, mért fog sírni mindjárt és nem értem, hogyan bírom ki 5 percig is ebben a szituációban anélkül, h elküldeném gondolkodni szegénykémet egy messzi sarokba.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.